|
|
|
Galéria-Gallery | Blog | Digiscoping | Magamról
| About me
| Vendégkönyv-Guestbook | Linkek-Links |
|
Digiscoping A teleszkóp szemlencséjén át, digitális fényképezőgéppel való fényképezést,
műszaki nevén afokális fotózást, értjük digiscoping alatt. A teleszkópra
okulár nélkül, objektív helyett fotóadapterrel szerelt, DSLR géppel primer
fókuszba fotózást több szerző nem sorolja ide, de ebbe nem bonyolódnék bele.
A módszer különlegessége, hogy egyik „összetevőjét” sem erre a célra
tervezték, mégis egy méretezési „véletlennek” köszönhetően működik! A digiscoping első alkalmazója, a madárfényképezés és
megfigyelés területén, Laurence
Poh - 2004.
szeptember 19-én elhunyt - malajziai madarász volt. Ő publikálta először,
ezzel az eljárással, 1999 februárjában készült képeit. A világszerte használt
digiscoping szó Alain Fosse francia madárfotós leleménye, a kissé terjedelmes
„digital camera scope photography” kifejezés
helyettesítésére. Legtöbbünknek nem áll módjában milliós értékű felszerelés
beszerzése, ezért lelkesedés ide vagy oda, nem sok lehetőségünk volt az
általunk megfigyelt madarak és egyebek megörökítésére. A digiscopinggal sokak
számára nyílt lehetőség, hogy olyasmit is rögzítsenek és közzétegyenek, amit
eddig csak emlékeikben őrizhettek, legfeljebb elmesélhettek érdeklődő
ismerőseiknek vagy a még érdeklődőbb Nomenclator Bizottságnak. Sok
madármegfigyelő előbb-utóbb beszerez egy teleszkópot, és sokaknak van
digitális fényképezőgépe. Ezzel már meg is vannak a digiscoping felszerelés
alapelemei, már csak néhány hasznos kiegészítő beszerzésére – elkészítésére -
lesz szükség és mehetünk a terepre fényképezni! Azonban van pár lényeges
dolog, amit nem árt tudni, hogy a kezdeti csalódások ne vegyék el kedvünket! Ezen az oldalon összefoglaltam azokat a hasznosnak tűnő
tudnivalókat, amelyeket a digiscoping technika gyakorlása (2004 júliusától),
illetve a témával kapcsolatos internetes áskálódás közben szedtem össze. .
Hogy alkalmas-e okulárunk a fotózásra, azt a pupillatávolsága és
a szemlencse átmérője határozza meg! Ezek nem szabad paraméterek, hanem az
okulár látómezejével összefüggésben változnak. Ha elég nagyok, akkor
kaphatunk vignettálatlan képet, csak esetleg a látómező széle látszik a
képen, élesen határolt fekete gyűrűként, ha az okulár látómezeje nem elég
nagy (pl. zoom esetében, 3. kép). Mindkettőn segít, ha a fényképezőgéppel
addig zoomolunk, míg a látómező vignettáció nélkül kitölti a képet. A
fényképezőgép alkalmasságát az dönti el, hogy objektívlencséje mekkora és a
fényrekesz síkja milyen messze van az objektív végétől (ezek is összefüggő
változók)! Ha az objektív átmérője akkora vagy nagyobb, mint a szemlencse,
illetve hosszabb szerkesztésű és a blende túl mélyen van ahhoz, hogy a két
„pupillát” egy síkba hozzuk, akkor az adott összeállítás alkalmatlan
digiscopingra, mert a vignettációt nem lehet megszűntetni. A fentiekből látszik miért fontos vásárlás előtt kipróbálni
egymással a felszerelés darabjait. A digiscoping szett nagyítását, a teleszkóp nagyítása és az
objektív (35 mm-es formátumra számított) gyújtótávolsága szorzatából, azt
50-nel (a kisfilmes formátumban „egyszeres” nagyításnak megfelelő
gyújtótávolsággal) elosztva kapjuk meg. Ebből kiderül az is, hogy a
fényképezőgép csak 50 mm-es ekvivalens gyújtótávolság felett nagyítja a
teleszkóp képét! 20x x 38mm = 760 mm →
760mm / 50mm = 15,2x 20x x 50mm = 1000 mm →
1000mm / 50mm = 20x A saját
összeállításomban a vignettáció kétszeres optikai zoomnál tűnik el teljesen, így
itt a „hasznos” gyújtótávolság és nagyítás: 20x x 76mm = 1520 mm →
1520mm / 50mm = 30,4x 20x x 114mm = 2280 mm →
2280mm / 50mm = 45,6x Növelve a nagyítást hatvanszorosra, már „csillagászati” értéket
kapunk, aminek ugyan nincs sok értelme, de nagyon hatásosan hangzik: 60x x 114mm = 6840 mm →
6840mm / 50mm = 136,8x Dslr vázat szerelve a teleszkópra a számolás kissé nehézkes, de
összevetve a kompaktos megoldással kb. 1600 mm-es gyújtótávolságról indulok,
T2 adapterrel és a vignettáció kiküszöböléséhez 12 mm-es közgyűrűvel
kombinálva. Mindez csodálatos, de az extrém nagyítás okoz néhány komoly
nehézséget a kezelhetőséggel kapcsolatban és hát a minőség is elég esetleges. ..
A legfontosabb, hogy annyit exponáljunk, amennyi csak a
memóriakártyán elfér, mert kezdetben csapnivaló lesz a használható képek aránya
(akár 1:50 is lehet), de ez ne szegje senki kedvét! Sok gyakorlással és a
szükséges kiegészítők használatával az arány gyorsan javul, kitartás! A digiscoping előnye, hogy igen nagy nagyítás érhető el és így
viszonylag zavarásmentesen fényképezhetünk. A felszerelés súlya meg sem
közelíti egy erős teleobjektív súlyát, ami egy egész napos menetelés alatt
nem hátrány. A digitális technikának köszönhetően az eredmény azonnal
megtekinthető az LCD kijelzőn és a „korlátlan” mennyiségű expozícióból a
„szemetet” azonnal kidobhatjuk, további film és előhívási költség nélkül.
Lehetővé teszi megfigyeléseink vizuális dokumentálását és „azonnali”
elektronikus közzétételét, fénykép vagy akár rövid videofelvétel formájában,
amellett hogy a jó minőségű hagyományos nagyítás is akár egy órán belül
elérhető. A képek „utókezelése” a digitális sötétkamrában, bizonyos korlátok
között, sok nem igazán sikerült képet menthet meg.
Az első mindjárt a rögzítés, mert az okulár és az objektív
optikai tengelyének egybe kell esni, ahhoz hogy az eredmény elfogadható
legyen. Sokan egyszerűen odatartják a gépet az okulárhoz, kézből exponálva.
Én is ezt teszem, ha az alany láthatóan nem fogja kivárni, míg összerakom a
szerelvényeket. Ennél egy fokkal jobb
a műanyagból esztergált tubus, amit az okulárra kell húzni és szűkített nyílásába
helyezni az objektívet. A tökéletes megoldás az adapter, ami stabilan rögzíti
egymáshoz az okulárt és a fényképezőgépet. Ebből van gyári változat (jó
drágán), vagy összeállítható más alkatrészekből (4. kép). A házilag készített
kütyük között van néhány érdekes darab, az elsőt gyógyszertári
kenőcsöstégelyből fabrikáltam, de láttam már tejesüveg kupakjából vagy
sótartóból készültet is. A második a nagy nagyítás következménye, a berázásra való
érzékenység. Ezen segít egy stabil állvány egy jó fejjel vagy egy méretes
babzsák. A legjobb, ha ezekhez még van kioldózsinór is, ez kiküszöböli az
exponálógomb lenyomásával keltett rezgést. A legtöbb digikompakton nincs
csatlakoztatási lehetőség, ezt külön eszközzel kell megoldani. A sajátomat
acélszalagból hajtottam, az egyik végén 4 mm-es menetes furat, a zsinór vége
pont beleillik, a másik végén a gép állványmenetébe hajtott csavar rögzíti
(4. kép). A harmadik a kijelző láthatósága erős napsütésben. Ez
legtöbbször megoldódik, ha elfordítjuk az LCD-t, már ha lehet, de akkor sem
mindig elég. Ha nem, akkor jól jön egy árnyékoló, amit én egy Hama dianézőből
barkácsoltam (4. kép). Itt említeném az ellenfényben végzett megfigyelés és
fényképezés esetében a napellenző használatának jelentőségét, a frontlencsére
eső direkt fény zavaró hatásának kiküszöbölésében.
Ez sok teleszkóp gyári tartozéka, de ha nincs, könnyen elkészíthető egy
hajlékony műanyaglapból és némi fekete öntapadó fóliából (4. kép). Ha a fentiek megoldódtak, jöhetnek a beállítások (Canon
PowerShot A95). Mindig a maximális felbontást és a minimális tömörítést állítom
be, a legjobb képminőség érdekében! Így ugyan gyorsabban telik a memória, de
ezért kell nagyobb kapacitású kártyákat tartani. A digiscoping beállításokat a custom (C) üzemmódban rögzítem,
így nem kell alkalmanként újra beállítgatni. A digitális zoomot mindig kikapcsolom, csak rontja a minőséget!
Az utólagos képvágás legtöbb alkalommal jobb eredményt ad. A 9 pontos intelligens (AiAF) és a rögzített 1 pontos
autófókuszt nem használom, mert nem mindig oda élesítenek, ahová kellene. A
FlexiZone AF/AE bekapcsolásával oda helyezem az autófókusz és egyben a
fénymérő mezőt, ahová tetszik, valamivel szabadabban komponálva a képet. Ha
túl sok a zavaró képelem és az autófókusz nem találja a témát, akkor jön a
manuális fókuszállítás (a legjobb végtelenre állítva), így a teleszkópon kell
az élességet beállítani és szemre, az LCD-n ellenőrizni. A sorozatfelvétel üzemmód használatát többen javasolják,
szerintem kétesélyes lehetőség. Ha az automatika jól működött, sok jól
elkapott pillanatot rögzíthetünk, ha nem akkor sok selejtet, a hosszúra nyúló
mentési idő miatt pedig lemaradhatunk a legjobb pillanatról. Mindenki
próbálja ki maga és válasszon! Felvételi módokból a blende előválasztást (Av) célszerű
választani, mindig a lehető legtágabb rekesszel, a lehető legrövidebb záridő
használatához, a bemozdulás elkerülésére. Fénymérési módokból általában legjobb a középhangsúlyos
átlagoló, mert a mérőmezőbe eső részletekre „koncentrál”, a hátteret csak kis
mértékben veszi figyelembe. Nagy kontraszt tartalom mellett (kicsi madár
havon, kócsag sötét nádas előtt) a spotmérés a nyerő, vagy a manuális +/-
expozíció korrekció. A kiegyenlített témákhoz jó a kiértékelő mód is, de
ritka, hogy a téma és a háttér egyforma expozíciót igényel. Az érzékenységet ISO 50-en, de legfeljebb ISO 100-on tartom. Ha
kell, lehet feljebb állítani, de 100 felett egyre erősebb a kompaktok
képzaja. Az újabb típusok és a dslr vázak más zajcsökkentő eljárást
alkalmaznak, azokkal magasabb érzékenység mellett is készíthetünk jó minőségű
felvételeket, kihasználva a rövidebb expozíciós időt. A nagyon távoli témáknál és fényszegény körülmények között,
nekem bejött a videó mód, sokkal kevésbé érzékeny a nagyobb (60x) nagyításnál
jelentkező fókuszálási nehézségekre és a fényhiányra. Digitális sötétkamra: Minden digiscoping-os felvétel, ha csak minimálisan is, de
igényel korrekciót, hogy a „hozott anyagból” kihozzuk a legjobbat.
Az utómunkákat Adobe Photoshop CS2-vel végzem. Persze csodát nem tehetünk, a bemozdult vagy defókuszált
képekkel nem lehet mit kezdeni, legfeljebb erősen lekicsinyítve és
agyonélesítve lesz belőlük felejthető bizonyító fotó. ...
Teleszkópom egy Celestron Ultima 80-as, Celestron 20-60x zoom és Makszutov 32x (GSO SuperView 15 mm 1.25'')
okulárokkal. Canon EOS 450D dslr és Canon PowerShot A95 digikompakt fényképezőgépeket használok (újabban főleg az
előbbit). A gép és az okulár pontos és biztonságos egymáshoz rögzítésére
dslr-hez T2-EOS adaptert + Canon EF 12 II közgyűrűt, kompakthoz Soligor előtétadapter + Makszutov fotógyűrű összeállítást használok. Ezen a weboldalon található képek és egyéb tartalom felhasználása
csak a szerző engedélyével lehetséges. The use of all photos and contents on this webpage isn't allowed without the
permission of the photographer. |
